1. Sugaras hálózat
Egyik végéről táplált, esetleg többszörösen elágazó, nyitott vezetékrendszer, amelynek minden fogyasztójához az áram csak egy irányból, egy úton juthat el. A szokásos kialakítása
az 1. ábrán látható. A vastag vonallal rajzolt vezetékrészt gerinc-, vagy fővezetéknek, míg a többi szakaszt szárnyvezetéknek nevezzük. Az egyes fogyasztók a szárnyvezetékekhez csatlakozó leágazóvezetékek végén helyezkednek el. A megszakítók és szakaszolók /oszlopkapcsolók/ beépítése bontási lehetőséget biztosít karbantartás idejére és üzemzavar során megsérült terület leválasztására.
A magyar villamosenergia-rendszer nagyfeszültségű hálózatai közül tipikusan sugaras hálózatok a 20 kV-os szabadvezetékes-, valamint a 10 kV-os kábelhálózatok. A kisebb biz-
tonsági igényű ipari fogyasztók belső villamosenergia-ellátása is kialakítható sugaras jelleggel. Ezek általában 10, 6, 3, 0,4 kV-os kábelhálózatok. Sugaras a kisfeszültségű, kis teljesítményű, szétszórt, vidéki fogyasztók 0,4 kV-os szabadvezetéki ellátási alakzata.
A sugaras alakzat előnye a jó áttekinthetőség, egyszerű kezelés, az egyszerű és olcsó létesítés, hátránya, hogy a tápponthoz közeli hibák az egész sugaras rendszer kiesését és ezzel az energiaszolgáltatás megszakadását okozhatja.
2. Gyűrűs hálózat
A sugaras alakzatnál gyakran előforduló tartós villamosenergia-kimaradás elkerülésére a sugaras vezeték nyomvonalát úgy alakítják ki, hogy az azonos táppontból kiinduló sugaras alakzatok gerincvezetékei egy pontban találkozzanak. A találkozás helyén bontási lehetőséget alakítanak ki, amely biztosítja, hogy bármelyik oldal tápponthoz közeli hiba esetén, megfelelő, gerincvezetéki bontás után, a fogyasztók egy része a másik irányból, esetleg rosszabb minőségi feltételek mellett látható el villamos energiával. Előfordulás területei és feszültségszintjei a sugaras hálózati alakzatoknál már említettekkel azonos.
A gyűrűs hálózati alakzatot szemlélteti a 2. ábra.
3. Íves hálózat
Kialakítását tekintve azonos a gyűrűs hálózatéval, csak különböző táppontból indulnak az egyesíthető gerincvezetékek. Előnye, — mint a gyűrűs alakzatnál — a kisegítő
energiaellátás a másik gerincvezeték felől, valamint — a független táppont miatt — az egyik táppont kiesése esetén is biztosítható az energiaellátás. Az alkalmazás területei és feszültségszintjei a sugaras hálózati alakzatoknál említettekkel azonos. Tipikus kialakítási képe a 4.2.-2.
ábrán látható.
4. Körvezeték
Üzemszerűen zárt, azonos táppontból táplált olyan vezetékalakzat, amely a táppontból kiindulva az összes fogyasztót 
érintve ismételten visszatér a táppontba. Az egyes fogyasztói gyűjtősíneket összekötő vezetékszakaszokról további leágazások nincsenek. Kialakítása a 3. ábrán látható. Előnye, hogy bármely fogyasztó üzemszerűen két oldalról kap táplálást, ami az ellátás minőségét és üzembiztonságát növeli, mert bármely fogyasztói csomópont / gyüjtősin / meghibásodásánál a villamosenergia-ellátás igaz, hogy egy irányból, de fenntartható. Hátránya a nagyobb beruházási költség és az egy táppontból történő táplálás. Alkalmazási területe a villamosenergia-rendszer 35 és 10 kV-os
üzembiztos energiaellátást kívánó, nagyobb teljesítményű fogyasztói. A villamosenergia-szolgáltatás megszakadására érzékeny ipari fogyasztóknál mind a külső 20 és 10
kV, mind a belső 10, 6, 3, 0,4 kV-os feszültségszinten szóba jöhet a fogyasztói körvezetéki megoldás.
5. Párhuzamos vezeték
A villamosenergia-szolgáltatás szempontjából fontos csomópontok összekötésére, vagy a nagyüzemi fogyasztók üzembiztos ellátására kialakult vezetékalakzat, amikor két csomópont között több vezeték-összeköttetés teremt kapcsolatot. Főleg nagy teljesítmények, üzembiztos villamos energia-ellátás esetén kialakult rendszer. Alkalmazása minden feszültségszinten szóba jöhet, mind a villamosenergia-rendszerben, mind az ipari fogyasztók külső, belső energiaellátásában. A kialakítás elvi lehetőségét szemlélteti a 4. ábra. Előnye a nagyfokú üzembiztonság, hátránya a magas létesítési költség és bonyolult védelem.
6. Hurkolt hálózat
Alapvető jellemzője, hogy különböző táppontok és fogyasztói helyek között egyidejűleg több, különböző összeköttetés üzemel. A többirányú energiaellátás miatt a hurkolt hálózati csomópontokhoz csatlakozó fogyasztók üzembiztonsága a villamos energiával történő ellátás szempontjából a legnagyobb. A többszörös hurkoltság az optimális kapcsolási állapotok létrehozását teszi lehetővé, amely mellett az energiaszolgáltatás minőségi paraméterei a legkedvezőbbek. A rendszer hátránya a magas létesítési költsége, bonyolultsága , a körülményes üzemvitel és fenntartás és a minden üzemállapotban szelektív védelmi rendszer szükségessége.
A hurkolt hálózat egy kialakítási lehetőségét az 5. ábra szemlélteti.
7. Hálózatrendszerek
Az ismertetett hálózati alakzatok szerves egységet képezve - egymással és a fogyasztókkal összhangban - egy ország teljes villamosenergia-átviteli és -elosztó hálózati rendszerét alkotják.
Egy ország hálózatrendszerében a legfontosabb szerepet az országos alaphálózat tölti be. Feladata az erőművek és a csomóponti nagy transzformátorállomások összekapcsolása, a villamos energia nagy mennyiségű szállítása. Az országos alaphálózat vezetékei alakítják ki tulajdonképpen a kooperációs villamos energia rendszert.
A magasabbrendű nemzetközi együttműködés kooperációs vezetékei az országos alaphálózat egy-egy fontos csomópontjához csatlakoznak. A nemzetközi kooperációs hálózat feszültségszintjei a legnagyobb feszültségszinteket jelentik /, 400 kV, 220 kV/. Hálózati alakzatukra a hurkoltság jellemző.
Az országos alaphálózat ugyancsak fontos csomópontjaihoz csatlakoznak nagy erőműveink. Látható, hogy a magyar villamosenergia-rendszer alaphálózatát képező 400, 220 kV kevésbé, de a 120 kV erősen hurkolt jellegű.
Az alaphálózat elemeit képező távvezetékek kizárólag szabadvezetékek. Az alaphálózati térképen is látható már, hogy egyes hálózatrészek sugaras jelleggel csatlakoznak a hurkolt rendszert képező 120 kV-os hálózathoz. Itt már az energiaáramlás iránya kötött, hiszen a vezeték egy-egy hálózati csomópontot lát el energiával. Ezek a távvezetékek már a főelosztóhálózat részeit képezik. Ugyancsak a főelosztóhálózat részét képezi a Budapestet ellátó, hurkolt jellegű távvezetékrendszer. A főelosztóhálózat ezen távvezetékei 120 kV-os feszültségszinten üzemelnek, részben szabadvezetékek, részben Budapest belterületén 120 kV-os kábelek.
Ugyancsak főelosztóhálózati szerepet tölt be a vidéki ipari körzetekben / Pécs, Borsod, Inota, Dorog/ a részben kihalásra ítélt 35 kV-os szabadvezetéki hálózat. A 35 kV-os
rendszer hurkolt, hurkolható vagy körvezeték alakzatban üzemel.
Az alaphálózathoz vagy főelosztóhálózathoz csatlakozik a középfeszültségű elosztóhálózat, amely vidéken 20 kV-os szabadvezetéki, városokban 10 kV-os kábelhálózat. Buda-
pest területén megtalálható még a ma már kihalófélben lévő elosztó-hálózati feladatot ellátó 30 kV-os kábelhálózat. Az ipari körzetekben, ipartelepeken, bányáknál megtalálható a 10; 6; 5,7; 5,5; 3; 0,55 kV-os feszültségszint is. A 20 kV-os hálózat sugaras alakzatú szabadvezetékekből, a többi feszültségszint sugaras, hurkolt, ill. hurkolható kábelekből épül fel.
Várhatóan az ipari teljesítményigények növekedésével hazánkban is megjelennek a közvetlenül 10 kV-ról, valamint a 660 V-ról üzemeltethető villamos motorok. A 660 V választását az indokolja, hogy ugyanaz a motor csillagkapcsolásban 660 V-ról, deltakapcsolásban a hagyományos kisfeszültségű 3x400 V-os hálózatról üzemeltethető.
A főelosztó- és a középfeszültségű elosztóhálózatról táplálják a fogyasztók nagy részét villamos energiával ellátó 3x400/230 V-os kisfeszültségű elosztóhálózatot. A közcélú
energiaelosztó-hálózat vidéken és városok külterületein szabadvezetékek, ipartelepeken és városok belterületén kábel. A kisfeszültségű elosztóhálózat jellegét tekintve lehet sugaras vagy üzemszerűen egy pontból táplált hurkolt - de szükség esetén másik táppontra áttéríthető – jellegű.