A villamos áramütés veszélyességét alapvetően az emberi testen áthaladó áramerősség határozza meg. Egy baleset esetén nem lehet előre megmondani sem utólag rekonstruálni, hogy mekkora áram halad át a balesetet szenvedett emberen. Ezért abból indulunk ki, hogy az emberi test ellenállását a legkedvezőtlenebb 1000 Ω-mal számítva mekkora feszültséget kell rákapcsolni, hogy bizonyos fiziológiai hatások elinduljanak.
Az emberi testre jutó feszültség Ue = Ie x Re (U=feszültség, I=áramerősség, R=ellenállás) szorzatából meghatározható.
A baleset súlyosságának megítélésének az így kiszámítható feszültséget rendeljük, így számíthatóvá válik egy baleset súlyossága. Az előírások alapját az képzi, hogy az áramütés ne okozhasson halálos balesetet, ezért az áramerősség jóval a szívkamraremegés (lebegés) alatt maradjon. Ezt a feszültséget limitfeszültségnek hívjuk, ez a feszültség melyet tartósan érintve nem hatol a szervezetünkbe.
Ez egyenáram esetében 120V, váltakozó áram esetében 50V.